Ebben a hónapban sokat utaztam.
Világot láttam az én kis trónszékemből.
És persze mindenhol elfoglaltam az ágyat, mert ez a mániám.
Bár az unokatesómnak hagytam egy kicsit hogy mellém feküdjön lazítani.
Utána megint utaztam, de már hazafelé...
...ebben az új utazóruhában. Párizsból hozattam. A jövő évi modell.
A nővéreim is velem jöttek....
....mert egyszerűen nem tudnak meglenni nélkülem.
Persze otthon ki kell pihenni az utazás fáradalmait...
...ami történhet vidáman is ...
...vagy lefelé görbülő szájjal...
... de akár ordítva is.
Ne nevess már ki!!! Hát nem látod milyen szörnyen éhes vagyok?!?
Na így tele pocakkal már határozottan jobb.
Ilyenkor lehet rólam szép képeket csinálni.
Amiken azért nem vigyorgok nagyon. Manapság semmi sincs ingyen.
Közben ismét átvettem az uralmat egy ágy felett...
...és hoztam a játékaimat is.
Na ezt csinálja utánam bármelyik szamba-bajnok...
...úgy jár a kezemben a csörgő hogy szemmel sem lehet követni...
... még nekem sem sikerült. Ezért el is repült az egyik.
De semmi gond. Van még egy rakás játékom.
Na ezt itt például mindjárt le is tépem.
Ja hogy te meg kukkolsz közben? Na majd később kapom szét a cuccot.
Bleeeee! Addig látszólag kisangyal vagyok.
Lopakodó üzemmódra váltok addig...
...és szép csendben eltűnök.
Őőőő...izé....na....szóval.... Segítség!!! Kissé fejnehéz a lopakodó.
Köszi anyu!!! Így már sokkal jobb! Mondtam már hogy imádlak?!?